A fő missziónk a gyermekek és a fiatalok nevelése, különösképpen a legszegényebbeké, és azoké, akik körülményeikből adódóan hátrányt szenvednek. Az oktatásban ugyanolyan fontosnak tekintjük a keresztény hitet, mint az általános ismereteket. Ahogyan Szent Marcellin Champagnat atya mondta: „Neveljetek a gyerekekből jó keresztényeket és jó polgárokat”.
Számunkra a nevelés nem korlátozódik kizárólag az iskolai oktatásra, éppen olyan fontossággal bír az iskola falain kívül végzett nevelés. Éppen ezért nem csak iskolákban dolgozunk, hanem számos testvér szervez délutáni és hétvégi foglalkozásokat, valamint táborokat, stb.
A tanítási módszerünk különleges: az alapítónk szerint, ha egy gyermeket nevelni akarsz, kell, hogy szeressed. A pedagógiánk nem csupán szigorból és normákból áll, hanem sok-sok szeretetből. Ezért nagyon fontos nekünk, hogy a mi iskolánkban és missziónkban valódi családi lelkület legyen. Mi tudatosan az egyszerűségre törekszünk, valamint arra, hogy munkánk minden pillanatában a gyerekek és kollégáink közelében legyünk.
Ezért példánk Mária. Ő a mi „legfőbb elöljárónk” és „jó anyánk”, ahogyan Marcellin atya mindig ismételte. Ő csendesen és hűen követte Jézust. Ezáltal Őt kísérve láthatta, mire van szüksége az embereknek. Ezért próbálunk az ő mintáját követve, Jézus oldalán, mások szolgálatára figyelni.
Marcellin Champagnat felismerve a fiatalok szükségét és az őt elárasztó kérések hatására mondta ki: „Szükség van testvérekre!”. Ma ebben az új társadalmi és egyházi helyzetben, éppolyan hangsúlyos Marcellin kívánsága: „Szükségünk van testvérekre és nővérekre, férfiakra és nőkre, szerzetesekre és laikusokra, pedagógusokra és segítőkre, akik szeretnék megélni a testvériség eszményét. Marcellin e felszólítása Jézus szavaiból ered: „Az aratni való sok, de a munkás kevés; kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.”
Mi, testvérek tudatában vagyunk annak, hogy nem vagyunk tökéletesek. A valóság természetesen emlékeztet minket arra, hogy az álmunktól még messze vagyunk. Ám nem szeretnénk a szemünket becsukva belenyugodni abba, hogy a cél még messze van. Ezért folyton arra törekszünk, hogy kövessük Marcellin karizmájának irányát – ez a mi kihívásunk és egyben felelősségünk.
